„Láthatatlan életet élünk és láthatatlan a halálunk is”, mondja muszlim vezetőjük. „Ha meg kell halnunk, akkor nézzék végig a halálunkat!” Néhol egy-egy kerítés, máshol kevesebb, mint 20 kilométernyi vízfelület választja el egymástól Afrikát és Európát.
A Magyarországon keresztül Európába emigráló áradat sokszorosát vezeti jelenleg egy karizmatikus muszlim vezető, a szudáni Isa El-Mahdi, a Szaharán keresztül. A tömeg folyamatosan növekszik, egyesek szerint már több, mint 100.000 fős. A beszámolók szerint rettenetesen elszántak. Szándékuk szerint mintegy 5.000 kilométeren keresztül utaznak: gyalogolnak és hajóznak egészen Európáig. Bár a sajtó és a nemzetközi szervezetek beszámolói alapján sokat vélünk tudni az afrikai migránsok tervezett útvonaláról, ami Spanyolországon (Gibraltáron) keresztül vezetné őket, valójában nem tudhatjuk biztosan, hogy végül nem módosul-e az útirány és nem érkeznek-e meg akár Magyarország határaihoz.
Bár az eddig érkező „bevándorlók” nagy része, akik az itthon támadt érdeklődést és a tekintélyes közéleti vitát generálják, vélhetően a háború elől menekült hozzánk, a most érkező hatalmas tömeg esetén másról van szó. Isa El-Mahdi, a vele készülő interjúk alapján maga „mozgósította” követőit. A menet mottója egyenesen egy, az Európai civilizációnak címzett üzenet: „mi szegények vagyunk, mert ti gazdagok vagytok”. És ezzel a zavarba ejtő önmeghatározásnak még korán sincs vége, El-Mahdi például felemlegeti egy helyen, hogy azt hallotta az Európaiak rengeteg macskát tartanak, és hogy egy macska eltartása több mint 200 dollárba kerül évente. Ahogy mondja, ők Afrikából szívesen beköltöznének a macskák helyére és lennének az Európaiak háziállatai. Ugyanúgy tudnának tejet inni és heverészni a kemence előtt, ráadásul sokkal kevesebb pénzből is megélnének.
Nehéz vitatkozni a karizmatikus vezetővel. Amikor a nemzetközi szervezetek képviselői az afrikai szegénység okait próbálják neki elmagyarázni, ő azzal hallgattatja el őket, hogy „nem szereti az okokat”, és hogy nagyon irigyli az európaiakat, amiért mindenből annyival rendelkeznek, még „okokból és érvekből is”. Nekik tudniillik semmijük sincs, „még okaik sem”. Amikor El-Mahdit arra figyelmeztetik, hogy a nyugati világ pusztán agresszióval válaszolhat majd ennek a tömegnek a fenyegetésére, azt válaszolja, hogy ezt sem bánja: „mi mindenképpen meghalunk, de azért megyünk hozzátok Európába, hogy ha kell, végignézzétek azt, ahogy meghalunk”.
Érdemes hosszabban is idézni egy beszédéből:
Azért jövünk, Európa, hogy feltegyünk egy kérdést. Miért van nektek olyan sok, és nekünk olyan kevés? Esetleg sokkal jobbak lennétek, mint mi vagyunk? Tettetek valamit, amiért többet érdemeltek nálunk? Ha így van, mondjátok el, hogy mi volt az. Akkor mi is megtesszük. Talán nincs erre válaszotok. Talán azt fogjátok mondani, hogy Isten ilyennek teremtette a világot. Hogy „nem tudunk segíteni rajtatok”. Talán azt mondjátok majd, hogy menjünk haza és szenvedjünk csendben. Menjünk haza meghalni. Akkor mi azt mondjuk, hogy nekünk nincsen már hazánk. Mi itt fogunk szenvedni, előttetek. Itt fogunk meghalni, Európa utcáin. Nekünk nincs hatalmunk, csak ennyi: eldönthetjük, hol halunk meg. Mi csak arra kérünk titeket: nézzétek, ahogy meghalunk!
Ha véletlenül a nyugati világ határozott fellépése egyszer véget is vet a háborúknak, amelyek elől családok ezrei menekülnek egy jobb élet reményében Magyarország (vagyis Európa) határai felé, mit kezdünk majd akkor, amikor ez a tömeg megérkezik? Megállítja-e őket egy kerítés? Milyen ideológia mentén tudunk majd vitatkozni ezekkel az érvekkel?
A BBC „áldokumentarista” filmje, a The March sokszorosan és méltatlanul elfelejtődött 1990 óta, pedig sose veszítette aktualitását.
Elevenítsük fel, ha tehetjük!
